2011. ápr. 29.

TalánEltűnökHirtelen

"Hallgatok. Meghallgatok és elhallgatok. Fel- és lenézek, rájuk és magamra, őket és magam. Fel- és leépítek. Előre nézek és hátra. Egyet előre, kettőt hátra, mégis büszke vagyok magamra. Lesz majd fordítva is. Pillanatokra meghalok, mert azt hiszem, hogy.... pedig dehogy. Ha majd úgy lesz, tudni fogom. Beszélek, megbeszélek, átbeszélek, kibeszélek...és kibeszélnek. Jó. Olvasok, átolvasok, kiolvasok és beolvasok...azaz beolvasnék, ha mernék. Majd fogok. Legalább a lelkiismeretem nyugodjon. Kihagyok, ráhagyok és elhagyok...meg elhagynak, de szokom. Írok, leírok, összeírok és visszaírok(nék) ...de át már nem írhatom, ha aláírtam. Fogadni nem szép. Én megfogadok és elfogadok...csak nehéz. Viselkedek: kiviselem és elviselem magam, csak mást ne kelljen. Más ne kelljen. Eltűnés és feltűnés és mánia. Már nem tűnik fel...maximum el. De nem akarom! Kivárok és bevárok. De elvárok!...vagy elválok. Majd elválik."

1 megjegyzés:

  1. szép ez a szöveg, vagyis jó. Írj belőle még valamit. El akarom olvasni.

    VálaszTörlés